Az érzékelő, amely fényt gyűjt
1969-ben Willard Boyle és George Smith a Bell Labsnál feltalálta a CCD alkatrészt. Benne a fény az Albert Einstein által megmagyarázott fényelektromos jelenség révén elektromos töltést hoz létre, amelyet a lapka pontról pontra olvas ki. Ezért a találmányért 2009-ben fizikai Nobel-díjat kaptak, Charles Kaóval, az optikai szál atyjával együtt.
Akkora, mint egy kenyérpirító
Sasson azt a feladatot kapta a Kodaknál, hogy derítse ki, használható-e a CCD fényképezésre. Egy kenyérpirító méretű készüléket állított össze: egy filmkamera objektívjét, egy CCD-lapkát, áramköröket és egy kazettás magnót. A fotó megjelenítéséhez egy átalakított televízióra volt szüksége.
A Kodak elaludta
A Kodak vezetése attól félt, hogy a digitális technika tönkreteszi a filmeladásokat, és félretette a találmányt. A digitális fényképezőgépeket később más cégek árulták, a fényképezőgép átköltözött a mobilba, a Kodak pedig 2012-ben csődöt jelentett. A hasonló elven működő érzékelők ma minden mobilban és minden biztonsági kamerában megtalálhatók.