Út a bolygókhoz
A Voyager 1 elrepült a Jupiter (1979) és a Szaturnusz (1980) mellett, és elküldte holdjaikról az első részletes felvételeket. Ezután tovább haladt a Naprendszerből kifelé. 1990-ben Carl Sagan csillagász kérésére megfordult, és lefényképezte a Földet mintegy 6 milliárd kilométer távolságból. Így született meg a híres Halványkék Pötty fotó.
A 70-es évek technikája
A szonda számítógépeinek memóriája körülbelül 70 kilobájt, kevesebb, mint egyetlen mobiltelefonos fénykép. Energiáját egy radioizotópos generátor adja, amelynek teljesítménye évről évre csökken, ezért a mérnökök fokozatosan kikapcsolják a műszereket és a fűtéseket. Az adó teljesítménye körülbelül 23 watt, mint egy gyengébb izzóé, de a Deep Space Network hatalmas antennái még mindig veszik a jelét.
Távoli javítás
2023 végén a Voyager értelmetlen adatokat kezdett küldeni. A mérnökök rájöttek, hogy elromlott egy memóriachip, és 2024-ben úgy módosították a programot, hogy megkerülje a hibás helyet. Minden parancs fénysebességgel repült a szondához több mint 22 órán át, és a válasz ugyanennyi ideig tartott vissza.
Az aranylemez
A fedélzeten egy aranyozott lemez található a Föld hangjaival és képeivel, köszöntésekkel 55 nyelven, valamint zenével Bachtól Chuck Berryig. Azoknak az esetleges földönkívülieknek szánták, akik egyszer megtalálhatják a szondát.